Legutóbbi előadáson a kockázatkezelést fontosságáról beszéltek. Korábban abban a hitben voltam, hogy amikor tőzsdére viszem a pénzemet, akkor ahhoz, hogy ne bukjam el a pénzem, elegendő megfelelő részvényt kiválasztani. Az előadáson azonban rá kellett döbbennem, hogy ez nem így van, hanem ki kell alakítanunk a saját kockázatkezelési stratégiánkat.
A kockázatkezelés lényege abból áll, hogy egy-egy pozíció nyitása előtt, meg kell határoznunk a várható nyereséget illetve kockázatot, valamint ezek ismeretében ki kell számolnunk, hogy mekkora mennyiséget vásárolhatunk vagy adhatunk el az adott részvényből. Ennek gyakorlati lebonyolítása az alábbi:
- El kell döntenünk, hogy mekkora az az összeg, amit egy pozíció nyitása során kockáztatni szándékozunk. Ez lehet mondjuk a tőzsdére vitt pénzünk 2%-a.
- Ezután a technikai elemzés segítségével meghatározzuk, hogy milyen áron szeretnénk az adott részvényből venni/eladni, hol van az elképzelt célár, illetve ha nem jó irányba megy a részvény ára, akkor mi az az ár, ahol eladjuk/vesszük.
- Majd ezután kiszámoljuk, hogy hány db részvényt lehet venni/eladni, és annyival nyitjuk a pozíciót.
Ha ezeket a szabályokat betartjuk, akkor várhatóan nem veszítjük el befektetett tőkénk felét néhány elhibázott tranzakcióval.
Első kereskedésem során ezt mindjárt ki is próbáltam a demó számlán. Az S&P500 indexet néztem ki, amiből 28 db-ot 1325$-os áron. A veszteségvágó stop limitet 1290$-ra, a profit eladási limitet pedig 1410$-ra állítottam, majd várni kezdtem.
Néhány nap múlva a pozíciómat lezártam 1310$-os árfolyamon, amin összességében 420$-t buktam természetesen csak játékpénzt. Azonban a veszteség a virtuális tőkém kevesebb mint 1%-át jelentette.
